Bizonyára többen fedezték már fel előttem, hogy ez a kisméretű gyümölcs nemcsak magában fogyasztva ízletes, hanem elképesztő finomságokat is lehet készíteni belőle; többek közt lekvárt.

Valószínűleg sokaknak feltűntek már elvétve, a tágas réteken, de még a város utcáin járkálva július-augusztus környékén piros vagy sárga pici kerek gyümölcsöktől roskadó, 3-4 méteres vagy akár annál magasabb fák. Ez a pici, néhány centiméter átmérőjű gyümölcs a szilvának a rokona, pontos nevén cseresznyeszilva, közönségesebb nevén fosószilvának is nevezik, mivel nagy mennyiségben hashajtó hatású. Ismert még a mirabolánszilva elnevezés is. Valójában bokor, és a rózsafélék családjába tartozik. A szilva magában is fogyasztható, de kompót és lekvár készíthető belőle, jelen írásomban most a lekvárral foglalkoznék. Mielőtt a receptre térnék ki, hadd mondjak személyes tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy vannak, akik nem ismerik a vadringló szilvát. Falun nőttem fel, de jelenleg városlakó vagyok, aki szereti a házias ízeket, és rendszeresen készítek házi lekvárokat, kenyérre kenhető pasztákat, de még kenyeret is. Egy játszótéren, ahol történetesen egy ilyen szilva-bokor nőtt, találkoztam egy olyan anyuka-társsal, aki el akarta vonszolni a kicsi gyermekét a fától, mivel nagy érdeklődést mutatott a gyümölcs iránt. Ekkor jeleztem neki, hogy ez szilva és ehető, ezért megnyugodott . Sajnos főleg városi közegben ismert kevésbé ez a gyümölcs, vagy aki ismeri, az feltehetően kerüli. Emiatt sajnos rengeteg a szilvától roskadó fa, amelyről inkább a kukacok eszik le az értékes gyümölcsöt. Ezért szívesen hívom fel azok figyelmét, akik nem ismerik, hogy ez finom gyümölcs, és mennyiféleképpen használható fel. Következzék tehát a recept, amely cukor nélkül készült, és gyorsan elkészíthető:

Hozzávalók:

- kb 1-1.5 kg vadringló szilva

- 3-4 ek. méz

A szilvákat megmosom, majd a húsukat levágom a magról. Beleteszem megfelelő űrtartalmú edénybe, annyi vízzel felöntve, hogy ne lepje el. Mivel nem kemény a gyümölcshús, emiatt hamar megpuhul, ezért nem írnék időtartamot, kb 10-15 perc (nekem gázüzemű sütőm van). Ha ez megvan, botmixerrel pépesítem, azután tovább főzöm, még nagyjából ugyanennyi ideig. Ebbe beleteszem a mézet. Lehet kóstolgatni, ha valaki édesebben szereti, az tegyen még bele, viszont szerintem ha a savanyédes ízt eléri, az az igazi. Ha kész, dunsztosüvegekbe töltöm a lekvárt, hűlés után lezárom a tetejét. Kenyérre kenve, de magában igazi ízélményt ad, tehát vigyázat, nagyon hamar elfogy! Tipp: következő célom a vadringló lekvár, mint smoothie összetevő; alig várom, hogy kipróbáljam.

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!