„Aki minden reggel két mustármagot elfogyaszt, azt biztosan nem üti meg a guta… a mustármag javítja az emlékezést és tisztítja az agyat.”
Adamo Lonicero, XVII. századi orvos
Mielőtt a kései középkor tengeri hajósai, világjárói és kalandorai az egzotikus fűszereket behozták, a mustár egyike volt azon kevés fűszereknek, amelyekkel Európa szegényebb népeinek egyhangú ételeit némiképp ízletesebbé lehetett tenni.
Ma az üzletekben általában a mustárnövény magvait vásárolhatjuk meg. A fekete vagy barna bors (Brassica nigra) általában 2 m magasra nő, míg a mustárnövény (Brassica juncea) alacsony termetű, és ezáltal könnyebben betakarítható. Mindkét fajta csípős és fűszeres ízű, a fekete mustár pedig még erőteljesebb aromájú, és orvosi szempontból hatékonyabb. A fehér mustár (Sinapis alba) nagyobb magvairól ismerhető fel.
A mustár mint antibiotikum?
A mustárban is megtalálható az irritációt nem okozó glikozid, a szigrin, amely a mirozináz enzim hatására nagy hatékonyságú allil-mustárolajjá alakul. Ez a hatóanyag, valamint más kén- és rodanid vegyületek teszik a mustárt erős antibiotikus tulajdonságokkal rendelkező nagy hatékonyságú gyógynövénnyé.
A mustárt fűszerként még Sebastian Kneipp is melegen ajánlja, amikor puffadás, teltségérzés, étvágytalanság és székrekedés nehezíti életünket. A mustár növeli a bél nyálkahártyájának véráramlását, és alaposan fertőtleníti az egész bélrendszert. Hasonló hatása van a hagymának, tormának, fokhagymának, medvehagymának és a reteknek. A bélflórát normalizálják, és ezáltal az általános ellenálló képesség is javul. Akkor is ajánlatos nagy mennyiségben alkalmazni a fent nevezett növényeket, ha a szintetikus antibiotikumok a bélflórát teljesen kibillentették egyensúlyából, amit az antibiotikumok használatakor mindig feltételeznünk kell.
Kneipp krónikus fejfájással járó gyomorproblémák esetén is sikerrel alkalmazta a mustárt.
A mustártapaszról
A mustártapasz nagyon rövid idő alatt pirosodást és szúró-égő fájdalomérzést okoz a bőrön, ezért nagyon óvatosan kell vele bánni. A mustártapasz azonban nagyon jó szolgálatot tesz a torok és a hörgők hurutos megbetegedéseiben, erőteljes hörghurutban, mellhártyagyulladásban, sőt még tüdőgyulladásban is, lázzal és keringési gyengeséggel járó gyulladásokban, valamint helyi fájdalmakban, pl. ízületi gyulladásokban, reumában, isiászban és ideggyulladásban.
Erőteljes irritáló hatása miatt soha nem szabad a mustáros borogatást közvetlenül a bőrre tenni, hanem először borítsuk be a bőrt egy nagyon vékony, nedves ruhával vagy gézzel. A frissen őrölt mustárt vízzel keverjük sűrű péppé, majd vékonyan kenjük rá egy ruhára, és tegyük az előtte beborított bőrre. A beteg először bizsergést érez majd, azután elkezd égni a bőre. Amikor a bőr kipirosodik, vegyük le a borogatást.
Mustárfürdő
Enyhébb és kevésbé kellemetlen a mustárfürdő alkalmazása. Jó hatása van kezdődő megfázás vagy influenza esetén. Ezenkívül a kivörösödött fejből elvezeti a felesleges vért, és segít gyenge keringés, szédülés és légszomj esetén. Köhögés, hörghurut és tüdőbetegségek esetén is ajánlatos mustárfürdőt alkalmazni.
Lábfürdőhöz tegyünk 100 g mustárt, teljes fürdőhöz 400 g-ot. A magokat törjük szét, és 1/2 -2 liter vízbe helyezzük 15 percre.
Ezután az egészet öntsük hozzá a láb- vagy kádfürdőhöz. Fürödjünk benne 10-15 percig. A víz hőmérséklete legyen kb. 38oC. A 60oC feletti hőmérséklet tönkreteszi az enzimet, és megakadályozza a mustármag hatását. Ilyen magas hőmérsékletet a fürdővíz természetesen nem ér el, kivéve, ha először forró vizet engedünk a kádba, majd azt hideg vízzel lehűtjük.
A mustárt egy lenvászon zsákon keresztül is beleönthetjük a vízbe, és a zsákot azután belelógatjuk a fürdővízbe.
Megfázásban vagy hörghurutban szenvedő gyermekeknél is alkalmazhatjuk a fenti fürdőt, de ilyenkor csak a megadott mennyiségek felét használjuk. Utána feküdjünk a meleg ágyba, és izzadjunk minél többet.
